Vitorlázok

A repülés szerelmesei a hétvégén Kecskemétre mennek! ... hétköznap meg torkos borzot játszanak! A helyzet a következő: vitorlázó tábor van a reptéren, azaz hétköznap is lehetne repülni. Sajnos csak lehetne, mert a kecskeméti repülőnap miatt állandóan le vagyunk tiltva! Annyi előnye van a dolognak, hogy nem fáj a szívem amiért dolgozni kell, de a többieket nagyon sajnálom... Késő délután - 6 óra után - esetleg föl lehet szállni, de akkor már elég csendes az idő...

Reggel és délelőtt olyan szél volt, hogy már letettem a repülésről. 2-3 óra körül azonban leállt a szél. Ekkor érdeklődtem, s mondták, hogy éppen most pakolnak ki. Ennek megfelelően kocsiba ültem és kivágtattam. Addigra már ment az üzem, bár csak egy géppel, mert elég késő volt ahhoz, hogy a teljesítménygépek útnak induljanak, így kiképző repülések folytak. Velem együtt hárman kezdtünk az idén, és a többi kezdő már repült néhányat. Nekem orcsorlést kellet tanulnom, ami elméletileg a C vizsga előtt lett volna, de az időjárás nagy úr, így most kezdtem csak neki ennek a feladatnak. Hivatalosan kettőt oktatóval, kettőt egyedül. Arra kell figyelni, hogy a gép nem emelkedik el magától: föl kell húzni., majd kb 30 méternél finoman hasra kell húzni a botot. Egy idő múlva elkezd hintázni előre-hátra. Ekkor egy picit előre kell engedni a botot az alsó holtpontnál. Az első két - oktatóval repült - csörlésem egész jó volt. Az egyik 200, a másik 220 méteres lett, amire azt mondták, hogy orrcsörlésből nem rossz. Persze a fordulók csúsztak, a leszállások gyöngécskék voltak. Az első egyedül repült orrcsorlésem teljesen rossz volt: annyira elkezdett hintázni, hogy kb 120 méternél lepattantam a kötélről, repültem egy szűkített iskolakört és a végén hallgattam a fejmosást. A következő jól sikerült: 240 magas lett, de a végén megint lepattantam. Elméletileg ennyi elég lett volna az orrcsörlés gyakorlatból, de tekintve, hogy az első igen ramatyul sikerült, kértem az oktatómat, hogy repülhessek egy utolsót. Bár ne tettem volna! Elég magas lett - 200 m - de úgy hullámzott mint a Balaton viharban, s persze a végén megint elpattantam.

Ellenben az iskolakörök, leszállások azok szépek voltak...

Tökéletes időjárás, vidáman bégető bárányfelhők, vibráló forróság az út fölött: menjünk repülni!

3 óra körül érdeklődtem, hogy mi az ábra, s majdnem elkeseredtem, mert mondták, hogy az egyik klubtársunk most indult koszrútávra, s várhatóan majd menni kell érte - jó esetben Békéscsabára. Ennek ellenére kimentem a reptérre, s bár még nagyon "mocorgott az idő" olyan fél öt felé elengedett az oktatóm. A feladat 360 fokos fordulók végrehajtása volt, egyedül, váltakozó irányban. Annyit tett hozzá, hogy ha lehet ne merülő zónában csináljam, mert akkor csak keveset gyakorolhatok. Én megfogadtam az oktatói ukázt, s úgy tekergettem, hogy mindig az emelés felé váltottam irányt. Éreztem, hogy itt-ott egész jókat emel rajtam, de tartósan nem tudtam egy termikben sem bent maradni. Ennek ellenére egész jól ellifteztem 250 - 300 méter között. Végül kirakták nekem leszállójelet - pedig 260 körül voltam - így azonnali féklap húzás után egy tényleg gyönyörű leszállást produkáltam. Mikor kijöttek értem, hogy vissza toljuk a gépet a startra az oktatóm gratulált, s mondta, hogy 17 perc repült idővel, váltott fordulókkal tekintsem ezentúl C vizsgás vitorlázó pilótának magam! Nagyon büszke voltam!

 Még volt egy pár fölszállás, de én már nem repültem többet, majd bepakoltunk a hangárba, fölakasztottuk a trélert és indult a társaság Békéscsabára - oda én már nem tartottam velük - de előtte még nem hagyták ki a seggre csapásokat!