Hibátlan idő, remek körülmények, béna teljesítmény...

Mire kiértem a reptérre, már minden gép a levegőben volt, a góbét leszámítva... :)

No nem tartott sokáig az öröm, mert kiderült, hogy a góbé azért van a földön, mert az oktató is repülni van, így mi - BT-vel ketten voltunk C vizsgások- akiknek nincs szakszója nem repülhetünk...

Fölhívtam Misi bácsit, aki szintén oktató, mellesleg az országban a legidősebb aktív pilóta, klubunk büszkesége, rendkívül jóindulatú öregúr, aki testileg és szellemileg is nagyon jól tartja magát. Szóval fölhívtam Misi bácsit, hogy kijön-e a reptérre, de nyitott kapukat döngettem, mert kb 2 perc múlva már ott is volt a startnál.

Megbeszéltük, hogy hol tartok, mi a feladat, s azt mondta, hogy másfél két órára jó vagyok. Várakozással eltelve indultam a gép felé. Gyors gépátvétel után már akasztották is föl a kötélre, és egy 300-as csörlés után kezdtem termiket keresni. És nem találtam!!!!Minden trükköt bevetettem! Megnéztem a kötél végén, a hangár fölött, az erdősáv szélénél, semmi...

Leszállás után újra nekivághattam. Misi bácsi annyit mondott, hogy szerinte hamar oldottam, persze mondtam, hogy szerintem nem, s Misi bácsi nem is vitatkozott velem.

A második fölszállásból sem találtam semmit.

Utanám BT próbálkozott és persze mondanom sem kell, hogy rögtön fönt ragadt az égen! Misi bácsi egy órára engedte el, így egy óra múlva jött is lefele, bár még tudott volna maradni. Én persze azonnal indultam: megint semmi! Volt egy 0 a kötél végén, azt tekertem vagy 6-7 percig, így 12 perc jött össze, de hát nem ezt akartam!

Utána utas repültetés, majd az egyik kezdő srác repült előbb Misibácsival, majd miután NJ visszajött valahonnan Szarvas, Vásárhely, vagy Mindszent légteréből és kiment csőrölni, továbbá az oktatónk is leszállt, utána vele. Este felé még volt egy fölszállásom: semmi!

Ha tavaly nem tudtam volna 44 percet repülni, akkor most teljesen le lennék törve. Persze a tanulságokat le lehet vonni: vagy nem vagyok elég türelmes, vagy nem érzem még igazán a termikeket, vagy egyszerűen csak nem volt szerencsém. Misibácsi félmondatos megjegyzéseit komolyabban kell venni, mert a csörlő kezelő is azt kérdezte, hogy miért félek a magasságtól? Miért oldok le idő előtt?

Szóval nem volt sikerélmény, de a tavalyi eredmény még élteti bennem a reményt!