Vitorlázok

Reggel és délelőtt olyan szél volt, hogy már letettem a repülésről. 2-3 óra körül azonban leállt a szél. Ekkor érdeklődtem, s mondták, hogy éppen most pakolnak ki. Ennek megfelelően kocsiba ültem és kivágtattam. Addigra már ment az üzem, bár csak egy géppel, mert elég késő volt ahhoz, hogy a teljesítménygépek útnak induljanak, így kiképző repülések folytak. Velem együtt hárman kezdtünk az idén, és a többi kezdő már repült néhányat. Nekem orcsorlést kellet tanulnom, ami elméletileg a C vizsga előtt lett volna, de az időjárás nagy úr, így most kezdtem csak neki ennek a feladatnak. Hivatalosan kettőt oktatóval, kettőt egyedül. Arra kell figyelni, hogy a gép nem emelkedik el magától: föl kell húzni., majd kb 30 méternél finoman hasra kell húzni a botot. Egy idő múlva elkezd hintázni előre-hátra. Ekkor egy picit előre kell engedni a botot az alsó holtpontnál. Az első két - oktatóval repült - csörlésem egész jó volt. Az egyik 200, a másik 220 méteres lett, amire azt mondták, hogy orrcsörlésből nem rossz. Persze a fordulók csúsztak, a leszállások gyöngécskék voltak. Az első egyedül repült orrcsorlésem teljesen rossz volt: annyira elkezdett hintázni, hogy kb 120 méternél lepattantam a kötélről, repültem egy szűkített iskolakört és a végén hallgattam a fejmosást. A következő jól sikerült: 240 magas lett, de a végén megint lepattantam. Elméletileg ennyi elég lett volna az orrcsörlés gyakorlatból, de tekintve, hogy az első igen ramatyul sikerült, kértem az oktatómat, hogy repülhessek egy utolsót. Bár ne tettem volna! Elég magas lett - 200 m - de úgy hullámzott mint a Balaton viharban, s persze a végén megint elpattantam.

Ellenben az iskolakörök, leszállások azok szépek voltak...