Vitorlázok

Ma már délben kiszédültem a reptérre, hisz isteni idő volt! Bárányfelhők, rekkenő forróság, felhő utak minden irányba... Tuttira vettem, hogy meglesz a félóra!

Ehhez képest a két Góbé foglalt volt :( Az egyikkel ötórázni indult az egyik tag, a másikkal pedig távra egy másik klubtárs. Egy picit le voltam törve, de azért kint maradtam, segítettem a többi géppel, s vártam, hogy leteljen az öt óra. Úgy számoltam, hogy 16:15-kor meglesz az embernek, így vártam türelmesen. Természetesen olyan jó idő volt, hogy a hangárajtóval is repülhettem volna. Mind az 5 üzemképes gépünk a levegőben volt, mindenki szárnyalt 1000-rel. Időközben kiderült, hogy a békéscsabai táv Csorvásnál terepre szállt, menni kellett menteni. Szerencsére voltunk annyian, hogy én visszavárhattam az ötórás emberemet. Negyed ötkor kiraktuk neki a jelet, de vagy nem látta, vagy nem érdekelte, mert fél öt elmúlt pár perccel, mire végre leszédült. Persze azonnal vágtam magam a gépbe, csörlés, termik keresés. Találtam is egy 1-1,5-öst. Elkezdtem tekerni, kb 100 métert emelkedtem is, mikor nem nagyon találtam tovább. Elvesztettem a termikemet :( csak a merülő zónáját találtam -2, így elindultam nagyobb körökben, hátha beleszaladok valahol, de nem sikerült újra rálelnem, így azután nem is lett meg a félórám. Volt még négy fölszállásom, de termiket már nem találtam. AZ egyik alkalommal beleszaladtam egy nullába, azt kínoztam, hátha meglesz a közepe, de végül abból is kiestem. Hiába: nincs még meg a kellő technikai tudásom. Biztos, hogy az első fölszállásom 1-1,5-ös termikjével el lehetett volna tekerni. Akik a földről látták azt mondták, hogy nem volt eléggé bedöntve, körbe repültem a magját.

Azért nem vagyok elkeseredve, mert legalább repülhettem, csavarogtam egy kicsit a reptér körül, mondván termiket keresek. :)

Előbb utóbb úgyis összejön, bár a jövőhétre már rossz időt mondanak, de hátha lesz még egy pár jó hétvége szeptember-októberben...

Ismét a reptéren telt a délutánom, bár már itthon lefigyeltem az eget, s megállapítottam, hogy elég zárt a felhőzet, s nem is a termikekre jellemző gomoly felhők, hanem ilyen szétterült cirrusok uralták az eget, így elég esélytelennek tűnt a termik fogás, de azért háromszor próbálkoztam. A legjobb, amit találtam egy 0-ás volt, amiben 11 percet húztam ki, de hát az még nem félóra... A másik kettőben csak merülő zónával találkoztam, így azok iskolakörré szelídűltek... Talán holnap

Régen volt bejegyzés, mert "sajnos" egy hétig Spanyolországban süttettük a hasunkat - családostúl. Persze ott is lefigyeltem a felhőket, s megállapítottam, hogy Torrevijeca környékén elég jelentős termikek lehettek, mert nagyon bégettek a kis cumulus-ok! Az állandó tengeri szél, meg a part menti hegyek, biztos jó kis lejtő szél vitorlázást tesznek lehetővé, de egy terepre szállás az elég macerás lehet, tekintve, hogy minden tiszta kő és szikla.

Mióta önállóan is repülök, azóta most ültem először utasszállítón, és valóban olyan, mintha az ember egy versenyautóból - ahol az autó minden rezdülését érzi, amelyik ugrik, ha a gázba lépnek - egy buszba ülnél.

Persze azért ezt is nagyon élveztem és az őrületbe kergettem az asszonyt, ahogy tudományos képpel magyarázgattam az aerodinamika, a csűrő és a légi kisasszony szoknyája alól kivillanó idomok közötti fizikai összefüggéseket kétszer két és fél órán keresztül....

És íme egy vitorlázó pilóta növendék a barcelonai reptéren - gyerek hegyekkel:)

Tegnap kint volt egy újságíró a reptéren. Elsősorban a légi mentéls volt a téma, de írt pár sort a klubról is! Itt a link

Ma ismét félórázni próbáltam, de sajnos nem jött össze. 3 fölszállásom volt, az egyikben találtam egy kis emelést, azt meg is tekertem, de sajnos rásodródott a toronyra, úgyhogy nem mehettem utána. A többi az meg durván merülő zónás volt. Az utolsóban fogtam egy nullást, azt tekergettem, hátha megtalálom a közepét, de egy idő után az is megadta magát, nem tartott meg. Így sikerült egy 12 perceset összehozni, de hát az kevés. Persze az egyik klubtársam megtalálta a maga termikjét és kitekerte belőle a félórát! :)

Ezen a héten szabin vagyok, s ma sikerült megrepülnöm az első félórámat!

Oktatós volt a történet, de én termikeltem, mindent én csináltam, ő "csak" súgott, hogy merre érdemes elindulni, hol kell megtekerni, merre tágítsak, hol szűkítsek, szóval a tapasztalatot ő adta hozzá, de a gépet én vezettem! 1200-ig emelkedtünk, aztután csináltunk egy pár ellenőrző dugóhúzót, végül 700-ról végig féklapozva kellett leszállnom.

Ezután elindulhattam egyedül félórázni - kétszer is - de persze nem tudtam elemelkedni, így sajnos ez még várat magára, de már ez is nagy élmény volt! :)