Régen volt bejegyzés, mert "sajnos" egy hétig Spanyolországban süttettük a hasunkat - családostúl. Persze ott is lefigyeltem a felhőket, s megállapítottam, hogy Torrevijeca környékén elég jelentős termikek lehettek, mert nagyon bégettek a kis cumulus-ok! Az állandó tengeri szél, meg a part menti hegyek, biztos jó kis lejtő szél vitorlázást tesznek lehetővé, de egy terepre szállás az elég macerás lehet, tekintve, hogy minden tiszta kő és szikla.
Mióta önállóan is repülök, azóta most ültem először utasszállítón, és valóban olyan, mintha az ember egy versenyautóból - ahol az autó minden rezdülését érzi, amelyik ugrik, ha a gázba lépnek - egy buszba ülnél.
Persze azért ezt is nagyon élveztem és az őrületbe kergettem az asszonyt, ahogy tudományos képpel magyarázgattam az aerodinamika, a csűrő és a légi kisasszony szoknyája alól kivillanó idomok közötti fizikai összefüggéseket kétszer két és fél órán keresztül....
És íme egy vitorlázó pilóta növendék a barcelonai reptéren - gyerek hegyekkel:)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.