És igen!
Elérkezett az ideje a dugóhúzó nevezetű rémséges mutatvány gyakorlásának! A dugóhúzó - ha nem szándékosan idézi elő a pilóta - vészhelyzetnek számít. A góbé nagyon jól viselkedik a dugóhúzóban, szerintem, ha sikítva elengednék minden kormányt akkor is kijönne belőle magától is, de nagy teljesítményű gépek - főleg a régi tervezésűek - hajlamosak arra, hogy dugóhúzóba kerülve irányíthatatlanul a földig pörögnek. Ezért aztán meg kell tanulni kihozni a gépet a dugóhúzóból. Azért alakul ki, mert az egyik szárnyon megszűnik a fölhajtó erő, a másik meg még repülne, így az átesés egy különös formája jön létre, nem növekszik a sebesség, a magasság meg fogy.
3 fölszállásom volt, termiket kerestünk. Ahhoz ugyanis, hogy dugóhúzót gyakoroljunk kellő magasság szükséges. Ennek elérésére a síkvidéki vitorlázó repülőnek a termik és a vontató repülő szolgál eszközéül. A vontató drága, a termik bizonytalan. Ezért van az, hogy első nap nem tudtunk kellő magasságba emelkedni, így a három fölszállás termik-kereső-iskolakör-repülő feladattá hanyatlott.
A napi első fölszállásom van meg videón, ami összességében a 48. fölszállásom. A termik keresést az oktató csinálta, így én csak a leszállás elrontását vállalom magamra :) Magas volt a lebegtetés.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.