Vitorlázok

2007-ben kezdtem vitorlázó repülni. C vizsgáig jutottam, egyedül repülök, önállóan termikelek. Szépen hangzik, persze az ördög a részletekben lakik... Itt láthatod a részleteket :) Ajánlom figyelmedbe a Szentesi repülőklub linket is És a legújabb fejlemény, hogy immár szakszolgálati engedélyem is van..:)

Friss topikok

  • Nógi: A táv-próbálkozásról nem olvashatunk semmit? (2009.06.10. 18:23) Reporvosi II
  • Phue Lee: @Vejko: Áhhh, az olyan véres, hogy nem is szívesen emlékszem rá... ;) (2009.04.16. 22:54) Reporvosi
  • Phue Lee: Jajaja! Tényleg úgy van, hogy a Pirat a jobb gép. Teljesen egyértelmű számomra is. Addig voltam me... (2008.12.28. 12:54) Szakszó előzmények
  • Marci: Heló kedves termik üldöző :) Olvastam az élményeidet teljesen véletlenül, mert igazából mást keres... (2008.11.27. 12:49) Termikeket üldözve
  • Trog_Air: Hm, azzal meg nem probaltad, hogy szembefordulsz vele (nem teljesen, csak ellene tartasz) ? :) (2008.07.29. 11:31) Oldalszél

2007.04.27. 13:50 Phue Lee

Előzmények

Apró gyerekként is a repülés volt az álmom. A középiskolai pályaválasztásnál egy csepeli iskolába szerettem volna bejutni, ahol a későbbiekben lehetőség lett volna hivatásszerűen repülni. Sajnos az orvosin elkaszáltak - s ami az egészben a legbosszantóbb, hogy nem azért, mert alkalmatlan voltam, hanem adminisztratív ok miatt. Ráadásul az "orvos" aki végezte a szűrést egy lelketlen fásult gazember volt, aki mind a mai napig ható rossz élményt okozott nekem, csak azért mert "szar napja" volt...

Szóval ez zsákutca lett, így repülés parkolópályára került.

A következő nekibuzdulás az egyetem alatt volt, mikor is az unokatesóm vett valahonnan egy siklóernyőt, és a Hármashatár-hegyen próbálgattuk. Én jobbára csak a földről néztem és csurgattam a nyálam, meg segítettem összeszedni, kiteríteni, hozni-vinni, de azért egyszer-kétszer nekem is csurrant-cseppent egy kis légi élmény. Akkoriban még nem nagyon volt szabályozva a sikló-ernyős tevékenység, illetve mi nem nagyon foglalkoztunk vele, hogy van-e, de szerencsésen túléltük, nem törtük össze sem magunkat, sem mást.

Következő lépés az ejtőernyőzés volt. És milyen érdekes az élet, az ejtőernyős klub gyűlései és az oktatás ugyanabban a csepeli középiskolában voltak, ahonnan annak idején kihajítottak... Legalábbis nekem furcsa volt. Szóval ejtőernyős tanfolyam. Elmélet, orvosi, alapkiképzés, szabadesés, testrepülés... Imádtam! No, olyan sokra nem vittem, mert bődületesen drága volt - 4000 Ft volt egy 4000-es "beszálló" - én meg egyetemistaként próbáltam összekuporgatni a pénzem, ami azt jelenti, hogy ha havonta egy-két 4000es belefért, akkor már nagyon jó voltam - és alig ettem :)

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://iskolakor.blog.hu/api/trackback/id/tr5664298

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.