Természetesen a szakszó megszerzésének voltak előttetek jól titkolt előzményei is. Az, hogy egész nyáron, majd minden hétvégémet a reptéren töltöttem, - kockára téve ezzel a családi békességet - az teljesen alap információ.
Hogy sikeres tipusvizsgát tettem a Pirat-ra, azt már korábban megírtam, de arról nenm szólt még a történet, hogy milyen izgalmas volt a vontathatói kiképzés, vagy mennyit küzdöttem az 5 órámért, illetve, hogy a terepreszállással végződött távrepülésem során milyen segítőkész emberekkel találkoztam.
Úgyhogy szépen sorban ezt mind le fogom írni.
Kezdjük talán a Pirat-tal:
Az egyik klubtársunk vette a gépet az év elején, s amint először találkoztam vele rögtön bele is ültem, hiszen régóta hallgattam már, hogy az mekkora, hogy abba biztos beleférek, mert állíthatók az oldalkormány pedálok, stb. Így teljesen fölcsigázva vártam a pillanatot, hogy kipróbálhassam: milyen ülés esik benne. És képzeljétek: elférek benne! A Góbé után olyannak tűnt, mint egy tágas csarnok - persze az öt órás próbálkozásaim után ez is relatívvá vált, de erről majd később - nagy volt, kényelmes. Az ülés pozíció furcsa benne, de az csak megszokás kérdése. Félig fekvő, félig ülő...
Szóval éreztem, hogy nekem ez jó lesz! Irígykedve néztem a gazdáját aki sokat repült vele, mesélte: milyen jól repül, jól siklik, stb. Én meg még messze nem voltam azon a szinten, hogy egyáltalán megemlítsem az oktatómnak: szeretnék rá típusvizsgát repülni. Nálunk az a rendszer, hogy a kezdők a Góbé után az A-60 Fauconnet-tel repülnek, hiszen az "állapot szerint" repül, azaz nem "fogy ki belőle az óra", magyarán nem kell 3000 repült óra után a kukába dobni, ellentétben az igencsak végét járó Góbéinkkal. A növendék is jobban jár - bár a Fauconnet esetében efelől nem vagyok meggyőződve - a klubnak is marad kiképzésre gépe. Sajnálatos módon én nem férek bele az A-60-asba, így én továbbra is a Góbékból fogyasztottam az időt a sikertelen 5 órás kísérleteimmel. Ráadásul az A-60-assal történt egy kis malőr: egy terepre szállásnál megsérült, javításra szorult, így erre a szezonra kiesett. Igen ám, de így meg hirtelen sokan lettünk az egyre értékesebb Góbé-percekre, úgyhogy összeszedtem a bátorságom és egy másik növendékkel - aki nyugdíjba menetel után kezdett repülni :) - megkörnyékeztük az oktatót: lehetne-e típust repülni? Némi elméleti alapozás, számonkérés és Góbéval bemutatott hibátlan iskolakör után rábólintott! Még a Góbéval repültük az iskolaköröket, de nekem az első fölszállásomból elég hosszú lett a leszállásom, s azt mondta az oktatóm, hogy ha jelhez szállok, akkor repülhetek típust a Pirattal. A második fölszállásnál kint felejtettem a féklapo! Éreztem én, hogy nem úgy emelkedik, mint a hogy kéne, de persze azt hittem, hogy a csörlőkezelő a hunyó, vagy a csörlő, vagy bármi más, de nem ÉN! Aztán mikor leoldás - 200 méteren - után is négyessel merültem, meg a starton is integettek a zászlóval, akkor persze leesett a tantusz! Zártam a féklapokat, szűkítettem az iskolakört, s pontosan jelhez szálltam! Persze az oktatóm azt mondta, hogy ne is álmodjak típusvizsgáról, s teljesen igaza volt! Én persze letörtem, de estig segítettem gépet tolni, asszisztálni a többieknek.
Estére az oktatóm is megenyhült, s mégiscsak megrepülhettem a típusvizsgát!! Yeah...
Íme képekben - köszönet érte Áginak:
Felszállás előtt
Végsiklásban
Lebegtetés
Touch Down
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Enzo 2008.12.21. 20:11:56
A Fauconnet-et nem ismerem, de ránézésre a Pirat tűnik komolyabb gépnek, szerintem jól jártál vele (persze a másik gépnek azért jobbulást!). Sok Piratozás után a Góbétól teljesen el lehet szokni.
Phue Lee 2008.12.28. 12:54:54
Egyébként késő ősszel a sérült gép is meggyógyult, s azóta ismét üzemképes...